Hogyan kezdtél mutatványozni?

Középiskolás éveimben csöppentem bele; az egyik osztálytársamat - a mai napig jó barátném - követve kipróbáltam a vívást. Később jártam oda egy évig, s bár nem szereztem óriási kardvívási tapasztalatot, de edzésnek jó volt. Valahogy nekem nem is fekszik ez a műfaj… viszont megismertem a közeget! A víváson kívül reneszánsz tánccal, színészettel, íjászattal, mutatványozással is foglalkoztak. Tulajdonképpen az egész közösségre jellemző egyfajta fanatikus önfejlesztés. Komoly kutatómunka övezi a tevékenységeket; szakértőkről van szó, akik arra törekednek, hogy minél hitelesebben adják elő magukat. A fellépések alkalmával nem csupán szimpla kardcsattogtatásra számíthatnak a nézők, hanem élő táborképre, melyben mindenkinek megvan a szerepe. A katonáknak vannak öltöztetőik, azoknak van sátra. Mindenki kiveszi a szerepét a tábor működtetésében: sátorállítás, mosogatás, pakolás, ebédkészítés, stb. Később a reneszánsz évben (talán 2008-ban) igen sok fellépésre volt lehetőségem az alapítvánnyal –akkoriban mint menetdobos kísértem a csapatot. A vívó bemutató alá adtuk az alaphangot, illetve a felvonulásokat kísértük le. Főbb helyszínek ahol jártunk: Savaria Fesztivál Szombathely, Komárom, Eger, Visegrád, Gyula, Ozora, Horvátország...

Milyen készségeket/képességeket kellett fejlesztened, s ezek a hétköznapokban segítségedre voltak-e?

Csapatmunka/csapatszellem, improvizáció, kreativitás, kitartás, humorérzék. Azt hiszem, ezek nélkülözhetetlenek bármely munkahelyen…

Melyek a mutatványosok fajtái?

Zsonglőrök, tűzzsonglőrök, gólyalábasok, műsorvezetők (vagy porondmester), akrobaták, bohócok... stb. Őket jó esetben kíséri még egy zenekar.

Mesélj a gólyalábról (hogyan kezdted, felállás rá, paraméterek)!

A gólyalábazás ismerete egészen máshonnan jön. Barátnőimmel, akik többek között az alapítvány tagjai voltak, elhatároztuk, hogy elfogadunk egy íjásztató foglalkozást Balatonszemesen. Felállítottunk egy tábort és egy íjászpályát, tanítottuk az embereket, hogyan is kell kezelni az íjat, s ők élvezték az új élményeket. Lehetőséget kaptunk a Balaton túlpartjára, Balatonalmádiba - mint később kiderült, borfesztivál volt. A sok részegnek nem erőltettük az íjászatot, de ott találkoztunk azzal az emberrel, aki később megtanított minket gólyalábazni, s akivel aztán létrehoztunk egy társulatot. Nagy álmokat szövögettünk, műsorokat tettünk össze, céges rendezvényeken kezdtünk el fellépni. Díszletet, jelmezt terveztünk és készítettünk. A Tűzraktérben volt lehetőségünk próbálni, ahol még több hozzánk hasonló emberrel ismerkedtünk meg. Később velük mentünk több alkalommal is a Dubai Fesztiválra fellépni.

A gólyalábra többféleképpen fel lehet állni. Én egyedül szoktam, asztalról vagy valami magasabbról, korlátról, lépcsőről, létráról. Úgy is lehet, hogy egy ember megáll előtted szemben, megfogja a térdeidet, te a vállait és kiegyenesedtek. Vagy két ember egyik az egyik oldaladról, a másik a másik oldaladról benyúl a karod mögé és felemel.

A mi gólyalábunk átlagosan 80 cm hosszú, de van 120-as lábunk is.

Borulás- és egyéb veszélyek? Emelkedő, macskakő, ingovány, egyéb extrém terepek?

Ha gyalogolsz, mit csinálsz? Folyton eldőlsz, de magad elé teszed a lábad és úgy nem hasalsz el. Így működik ez gólyalábon is. Sosem tapostam el senkit.

Tény hogy emelkedőn meg macskakövön és ezek kombóján kihívás két rúdon lépegetni, de eddig nem okozott gondot, ez is csak gyakorlás kérdése. Konkrétan volt olyan hogy gyerekek kapaszkodtak a lábamba és elkezdtek izomból rázni. Nem estem el, de őket szívesen kiporoltam volna.

Tűzmágia...

A piromániával már külön ismerkedtünk, csak meglepetés volt, hogy mind a Mare Temporis is mind mások is ezzel foglalkoznak és tökélyre fejlesztik a tudást. Amikor elkezdett megjelenni Magyarországon az ördögbot meg a meteor, zsonglőrjátékok már akkor érdekeltek minket. Akkoriban a Tabánban volt nagy zsonglőr gyülekezet, bár mi inkább a középsuliban és egy törökbálinti telken gyakoroltunk. Később jött, hogy lehet ezt tűzzel is csinálni. Készítettünk tehát magunknak tüzes eszközöket, elkezdtük próbálgatni magunkat. Kifejlődött, mire kell odafigyelni, miket lehet megcsinálni. Sok tüzes fellépést terveztünk meg és sok helyen felléptünk ezzel is. Az a jó, hogy a tűz valahogy mindenkit érdekelt, és valahogy mindenkinek akadt olyan eszköz, ami testhezálló. Így történeteket tudtunk elmesélni egy-egy fellépés alkalmával. Komoly rákészülések, próbák előzték meg a fellépéseket.

A tüzes eszközök fémből és kevlárból készülnek. Petróleumot használunk hozzá. Minden esetben oda kell figyelni a tűzvédelemre: ez nem veszélytelen játék. Otthon egyedül kipróbálgatni laikusoknak nem ajánlom. Benzint kifejezetten tilos használni, túl nagy az égésfoka! Az eszközöket petróleumba mártjuk, aztán hagyjuk kicsöpögni, ki is rázzuk, hogy ne a közönségre fröccsenjen műsor alatt, mert az is veszélyes pl. pörgő eszközöknél. Mindenképp oda kell készíteni egy vizes törölközőt a helyszínre: ha el akarod oltani az eszközt akkor az alá kell bedugni, hogy elzárja a levegőt a tűztől. Előfordultak balesetek. Égő poi feltekeredett a kezünkre, felgyulladt a hajunk, műszálas ing mellkasra égett. Ezekre oda kell figyelni. Hajat összefogni, ruházat ne kapjon lángra, és legyél ügyes, ne gyújtsd fel magad!

A meteor különben teljesen más, mint a poi, csak azért említem így, mert így terjedt el Magyarországon először. Valójában, amit sok helyen látni lehet, az a poi. Hagyományosan egy zsinegen függő szalagos tasak, amiből 1-1 van a jobb és a bal kezedben, és azt pörgeted különböző ügyességgel. Ezzel szemben a meteor szalag nélküli, és egy zsinegen van mindkét labda. Ezzel nehezebb játszani.

Tűznyelés/tűzfújás? :)

A tűznyelésnek tulajdonképpen az a lényege, hogy elzárod az oxigént a tűztől, ami ettől kialszik. Megeszed a tüzet!

A tűzfújás a közhiedelemmel ellentétben nem tequilával működik, de még csak nem is fater borzasztó kerítésszaggatójával. Petróleum az is. Illetve van, aki erre külön tűzfújó folyadékot használ. Szerintem mindkettő épp elég mérgező. Nem egy ismerősömnek ment tönkre a foga. Nem ajánlom kipróbálni!

Mi először vízzel gyakoroltunk a szánkkal porlasztani. Aztán próbálgattuk petróleummal. Sokat kell gyakorolni a látványos eredményért. Én egyszer véletlenül egy kicsi korty petrót lenyeltem, félórán belül ürítettem is a beleim tartalmát.

Melyik fajta fellépés a kedvenced?

Dobolni nagyon szerettem, a gólyalábas fellépések pedig nagy élmények voltak. Szerettem a tüzezést is, bár technikailag nem voltam a legjobb pl. a meteor/poi-val, de megtanultam a tűznyelést, illetve tűzfújást is. Az a jó mindegyikben, hogy sokszor kell improvizálni. Sokszor máshogy alakulnak dolgok, mint ahogy előre elképzelted, gyorsan ki kell találni, hogyan máshogy. Nagy élmény, amikor jól jönnek ki a dolgok.

Szerintem még ma is tetszik az embereknek egy-egy igényesebb fellépés. Muszáj kicsit mindig jobbat, kicsit mindig újabbat nyújtani persze, mert egy idő után megunják. Mi is erre törekedtünk évről-évre. Ha ugyanaz van mindig, az minket sem szórakoztat.